Data on the knowledge of Peridinium palatinum Lauterborn (Dinophyta) in Körös area (SE Hungary)

Peridinium palatinum belongs to the group of algal species of which we have only a few taxonomical and ecological data, although on some running and standing waters of Hungary it can be found in large numbers. The aim of our study, accomplished from 1990 to 1996, was revealing the occurrence of this species. Our results suggest that the occurence of P. palatinum has been influenced by two factors: water temperature and the organic matter concentration of water. Comparing eleven types of waters in which it either appeared or not, it could be established that P. palatinum occurs in waters that exceed a relatively high level of organic matter concentration. Concerning water temperature P. palatinum is a typically winter early spring organism, because the temperature are important in the excystment and the developing of vegetative cells. Consequently, its occurence can well indicate relatively high concentrations of organic nutrients during the winter season in Hungarian freshwaters

A tóméret és a fajszám közötti összefüggés bentikus és planktonikus algák esetén

A fajszám-terület összefüggés az ökológia régóta kutatott témája. A jelenséget számos terresztris és makroszkopikus élőlény esetében tanulmányozták már, azonban mikroszkopikus szervezetek esetében ez az összefüggés kevés figyelmet kapott a biogeográfiai tanulmányokban. Munkánk célja az volt, hogy ezt a kapcsolatot feltárjuk két mikroszkopikus vízi élőlénycsoport, a bentikus kovaalgák és a fitoplankton esetén. Vizsgálatunk során 10^(-2) -10^(8) m^(2) mérettartományba eső habitatokból vettünk bevonat és fitoplankton mintákat. A diverzitás mérőszámaként a taxonszámot használtuk. A bentikus kovaalgák esetén az összefüggés lineáris függvénnyel volt leírható. Ettől eltérően a fitoplankton esetén a terület-fajszám kapcsolatot több töréspont is jellemezte. A legkisebb mérettartományban növekedést nem tapasztaltunk, majd azt követően egy fajszám emelkedés jelentkezett, ami 106 m2 mérettartományban tetőzött. Az ennél nagyobb víztereknél, nem várt módon csökkenés mutatkozott. A terület – fajszám összefüggések bentikus és planktonikus algáknál tapasztalt eltérő jellege a két élőlénycsoport ökológiai sajátságainak különbségeivel, elsősorban a fajok eltérő terület igényével magyarázható

Miként befolyásolja az élőhely mérete a fitoplankton aktuális diverzitását?

Az élőhely mérete és az alga biomassza aktuális diverzitása közötti összefüggést vizsgáltuk fitoplankton esetén. Mintavételi területként a Nagyiván melletti bombázó lőteret jelöltük ki, ahol 36db. 10(-2) m(2) és 102 m(2) közötti mérettartományba eső habitatokat mintáztunk. A diverzitás mérőszámaként a taxonszámot alkalmaztuk. A teljes fajkészlet tekintetében az élőhely méret és az aktuális diverzitás – a mintában véletlenszerűen jelenlévő bentikus szervetek miatt – nem mutatott szoros kapcsolatot. Ezzel szemben az euplanktonikus taxonok esetén a log.terület-fajszám kapcsolat szoros, exponenciális összefüggést mutatott. A görbe jellege arra utal, hogy a 102 m(2) méretű vízterek esetén fajtelítődésről még nem beszélhetünk. Vizsgálatainkat nagyobb méretű állóvizekre vonatkozó adatokkal kiegészítve egy, az irodalomban ritkán megfigyelhető szinusz jellegű függvénygörbével leírható összefüggést találtunk, mely ~40 faj esetén mutat telítődést

Fitobenton vizsgálatok tanulságai a Balaton és vízgyűjtője patakjainak példáján

Az EU Víz Keretirányelve előírja a tagállamoknak a víztestek ökológiai állapotának a megállapítását és a jó ökológiai állapot elérését 2015-re. A fitobenton egyike azon biológiai elemeknek, melyek vizsgálatát a VKI előírja. Jelentős mennyiségű cikk számol be bentikus kovaalgák vizsgálatáról az európai folyók vízminőségének monitorozása kapcsán, de a tavi fitobenton vizsgálatok ilyen eredményeivel jóval kevesebb cikk foglalkozik. 2006-ban két alkalommal, júniusban és szeptemberben gyűjtöttünk bevonat mintákat a Balaton 7 befolyójából és a tó 4 medencéjéből. A kovaalgákat roncsolt mintából az európai standard protokoll szerint (EN 14407, 2004), 400 valvát meghatározva fénymikroszkóppal vizsgáltuk, valamint pásztázó elektronmikroszkóppal kiegészítő taxonómiai vizsgálatokat is végeztünk. Az algavizsgálatokkal egyidejűleg vízkémiai vizsgálatok is történtek. A kovaalga indexeket az OMNIDIA 4.2. program segítségével számoltuk. A Balaton nádbevonatának vizsgálatából összesen 162 kovaalga taxont határoztunk meg. Egyes vízkémiai paraméterek tekintetében a Balatonban határozott gradiens mutatkozott a Keszthelyi medencétől a Siófoki medencéig haladva (kifejezett Ny-K-i irányú csökkenés). Ilyen volt a foszfor és a szervesanyag tartalom mennyisége, mellyel a kovaalga indexek (azon belül is leginkább az IBD) szignifikáns korrelációt mutattak. Az IBD index értékei alapján jó vízminőségű a Balaton, kivéve a Zala torkolatát, ahol közepes. Nyáron a Szigligeti medence É-i részén (Szigligeti öböl) is rosszabb (közepes) vízminőséget tapasztaltunk. A vizsgált patakok közül közepes vízminőségűnek találtuk a Tapolca-, Eger- és Lesencepatakot, a többi patak jó vízminőségű volt a bentonikus kovaalgák alapján, de őszre minden esetben kissé romló vízminőséget mutattak az indexek

Diatom composition of the rheoplankton in a rhithral river system

Diatom composition of the rheoplankton (phytoplankton) in the Sajó- Hernád river system (Slovakia and Hungary) was studied. Forty two sample sites were designated on the watershed from source to mouth of the two rivers and their tributaries. Samples were taken in July 2012. Altogether, 258 diatom taxa were identified. The microflora was dominated by tychoplanktonic elements. According to the relative abundance of the occurring taxa, four groups could be distinguished. Differentiation of these groups was confirmed by differences in the habitat characteristics, viz. altitude, width of watercourse, macrophyte coverage and river bed material. Diversity of diatom taxa in the phytoplankton was also studied. A positive relationship was found between the macrophyte coverage and the Simpson and the Shannon indices. In contrast, a negative relationship was shown between the macrophyte coverage and Berger-Parker diversity, in which metric the role of the dominant taxa is emphasized. Although the phytoplankton in rhithral rivers is influenced by stochastic events, our results reveal that geographical and hydromorphological characteristics of the rivers and coverage of macrophytes can also play role in shaping the composition and diversity of the phytoplankton

Tisza- és Körös menti holtágak dinoflagellatái

1991 és 2001 között, Tisza- és Körös-menti holtágakon végeztünk gyűjtéseket algológiai vizsgálatok céljából. Jelen dolgozatban a vízterek dinoflagelláta flóráját, s az előforduló szervezetek bizonyos ökológiai sajátságait mutatjuk be. A 22 holtágban összesen 26 dinoflagelláta taxont találtunk, melyek többsége (Peridinium umbonatum, Peridinium cinctum, P. palatinum, Peridiniopsis cunningtonii, Ceratium hirundinella stb.) egyéb állóvizekből is ismert kozmopolita szervezet. Mindezek mellett olyan ritkaságok is előkerültek, mint a Glenodiniopsis steinii, Peridiniopsis elpatiewskyi, Sphaerodinium cinctum, Woloszynskia tenuissima, W. pascheri, W. ordinata, vagy a többnyira trópusi vizekből ismert Peridinium gatunense. Az egyes vizsgált holtágak algaflórája és vízminősége között igen jelentős különbségeket tapasztaltunk. a nagyobb vízmélységű, kevéssé feltöltődött holtágak vízminősége kedvezőnek mondható. E vízterek nyári algaflórájára a kovamoszatok, Chlorococcales rendbéli zöldalgák, ill. időközönként a cianobaktériumok dominanciája a jellemző, ám ezek mellett, esetenként a dinofitonok is jelentős arányban vannak jelen. az erőteljesebben feltöltődött, sekélyebb és szervesanyagokban általában gazdagabb holtágakban jellegzetes euglenofiton-planktont találtunk. Az elsőként említett holtág-típusba tartozó vizek dinoflagelláta flórája általában gazdagabb, és fajösszetételében is más, mint a kevésbé jó vízminőségi mutatókkal bíró holtágaké. A Ceratium furcoides, a Peridinium volzii, Peridiniopsis elpatiewsyi vagy a P. polonicum kizárólag a legkedvezőbb vízminőségű holtágakban fordultak elő. Mezotróf vizek jó indikátorfajai a Ceratium hirundinella, Peridinium aciculiferum, P. umbonatum, P. palatinum és a P. cinctum. Noha számos dinoflagelláta faj igen jól tűri azokat a kedvezőtlen körülményeket, melyek az erősen eutróf tavakat jellemzik, kevés volt azon fajok száma, melyek az „euglénás” holtágakat részesítik előnyben. A szervezetek e csoportjába tartozik a Peridiniopsis kevei, a P. cunningtonoo, Peridinium achromatium és a Glenodiniopsis steinii is

Hard nut to crack: Solving the disulfide linkage pattern of the Neosartorya (Aspergillus) fischeri antifungal protein 2

As a consequence of the fast resistance spreading, a limited number of drugs are available to treat fungal infections. Therefore, there is an urgent need to develop new antifungal treatment strategies. The features of a disulfide bond-stabilized antifungal protein, NFAP2 secreted by the mold Neosartorya (Aspergillus) fischeri render it to be a promising template for future protein-based antifungal drug design, which requires knowledge about the native disulfide linkage pattern as it is one of the prerequisites for biological activity. However, in the lack of tryptic and chymotryptic proteolytic sites in the ACNCPNNCK sequence, the determination of the disulfide linkage pattern of NFAP2 is not easy with traditional mass spectrometry-based methods. According to in silico predictions working with a preliminary nuclear magnetic resonance (NMR) solution structure, two disulfide isomers of NFAP2 (abbacc and abbcac) were possible. Both were chemically synthesized; and comparative reversed-phase high-performance liquid chromatography, electronic circular dichroism and NMR spectroscopy analyses, and antifungal susceptibility and efficacy tests indicated that the abbcac is the native pattern. This knowledge allowed rational modification of NAFP2 to improve the antifungal efficacy and spectrum through the modulation of the evolutionarily conserved gamma-core region, which is responsible for the activity of several antimicrobial peptides. Disruption of the steric structure of NFAP2 upon gamma-core modification led to the conclusions that this motif may affect the formation of the biologically active three-dimensional structure, and that the gamma-core modulation is not an efficient tool to improve the antifungal efficacy or to change the antifungal spectrum of NFAP2